űr lennék,
mindent betöltő
megfoghatatlan valósága
a görbült térnek,
otthona az energiának
és minden létezésnek

űr lennék...
a mindent betöltő
Semmi,
a mindent elmondó
Némaság

tudnám, hogy erényeim
elenyésznek
és csak a gyarlóság
az ami örök,
nem úgy, mint a
fényüket felélő,
lágyan reszkető
Csillagok

nem úgy, mint a
semmitől nem félő,
őrjítő iramban rohanó
üstökös, ami ködös
hajnalon, láthatatlan
szeli át a még sötét,
itt ragadt éjszakát

az Űr az egyedül örök
csak a semmiből
jöhetnek létre új világok
s naponta arra vágyok, hogy
megszülessenek
a lángoló, izzó tömegek
a keringő, forgó óriások,
az új és csodásabb
Világok

űr lennék
és magamba fogadnám
az idő
ölelő pillanatait

űr lennék...
nem a Semmi
és nem a Minden...

űr lennék...