csak vádlón csillanó
sima tekintetek
bűvköréből
szabadulni tudnék

csak rekedt suttogások
belém oltott
remegő félelmei
ne kísértenének

hinnék talán,
hinnék újra

hinnék az összebújva
reszkető, szép szerelmeknek
hinnék a számon szétfolyó,
kesernyés boldogság ízeknek

látnék talán,
látnék újra

látnék harmatos réteken
száguldó vad tűzvészeket
látnék tiszta égen
vakítva átsuhanó végzetet

csak ölelő karok
szorító, meleg
taszításából
kibontakozhatnék

csak lelkemre hurkolt,
napokat béklyózó,
testet bénító gondolatokat
eldobálhatnék

élnék talán,
élnék újra

élnék, mint más
a boldog jelenben
nem lenne sajgó űr
zsongó fejemben

születnék talán,
születnék újra

születnék s ha kapnák
új feladatot,
akkor talán megköszönném,
ami eddig adatott