szavaid mély tükrébe néztem
kerestem reménykedve arcomat
opálfényű üveg estéken
néha hallani véltem a hangodat

jázmin illatú ködben bolyongtam
s ha rád találtam átöleltelek
számban szétfolyt édes ízed
s azt kívántam, soha ne feledjelek

zuhanó rög voltam minden éjjelen
kemény szívvel surranó létem követtem
a rög, míg zuhan, csak addig él
millió darabra hullik, ha földet ér