Féktelen évek...minden messze van (spontán vers)
2005.01.09. 16:48
Pintér Lilla az Irodalmi Rádió előadója így mondta el:
Féktelen évek... minden messze van (spontán vers)
Hallgasd meg tőlem is!
féktelen évek félelmes fekete falak körbe fognak eléd állnak léted elzárják fogva tartanak
a szavak sem nyitnak már utat az ajtón lakat ablak sehol senki sincs Veled remény sehol ezer ember és ezer szív és mind dobog körülötted, de érzed egy sincs amelyik érted ver szétdobálva, szanaszét hever a rég elmondott milliószor ismételt frázisok tömege
de valami új kellene valami megrázó, valami felrázó vagy legalább valami lázadó üvöltés valami vihar, amikor a szél süvölt és a villámok tépett cafatokká szaggatják a rendet a csendet a szép szavakat a mosolyokat és fájó őszinte vallomássá szelídülnek és lágy csókokba hajlik a vonagló vészterhes idő
verd hát a falakat csapkodd a szavakat amíg mindenütt érzések csorognak és ha fejjel mész a falnak, már az se fáj és megtalál aki szívedbe mar hisz nincs határ nincs vég nincs kezdet minden gondolatod megértésre vár de sehol semmi senki aki tudná mi az ár
te is csak forogsz önmagadat keresed végig vágódsz az utcaköveken hazug álmaid mind kiröppennek alólad és most egyedül maradsz valóban ez nem a versekbe írt hamis magány ez más elhagytad önnön magad csak egy darab hús vagy nem oly őszinte mint egy állat de ugyanolyan ösztönös s minden mozdulatod tetted és gondolatod körkörös örvénybe hajt életek halálok szavak mondatok szárnyalások zuhanások ismét újra és újra és mégis minden hiába mert minden...
mert minden messze van...
|