közös öröm

engedj akaratomnak
követelve kérlek
add át magad
vágyam tekintetének

mohó szememmel
olyat láthatnál
amiről eddig
csupán csak álmodtál

lehántom rólad
a szégyenlős tartózkodást
nem tudod titkolni
az ösztönös vágyakozást

energia áramlik szét
érzéki testedben
sóhajtasz hangtalan
- Mindig ezt... mindig ezt kerestem!

csak az történhet
amit én akarok
csak hagyj...
és mindent megadok

és ne félj...
mindent el is veszek
boldoggá Téged az tesz
ha én mindent megtehetek

reszket még egykori lényed
még lázadnál ha hagyom
de már az enyém vagy
mitől leszel boldog csak én tudom

álmaid nem voltak olyan színesek
mint most a valóság
akaratom teljesítése alázat
boldog-szolgaság

nélküled nem lehetek teljes
egésszé Te teszel
uralkodói lényem az
ami Téged felemel

fény és árnyék
ösztön és értelem
ki az úr és ki a szolga
ezt meg sem kell értenem

hatalom és alázat
csak együtt létezik
aki úgy él ahogy rendeltetett
azt semmiről nem kérdezik

elfogadni nem könnyebb
mint adni
engedelmesnek lenni nem könnyebb
mint uralkodni

boldoggá tesz
ha szerelmi igámban tudhatlak
megköszönöd
ha teljesen urallak

a vágy tárgya és a vágy
egyé így lesznek
közös forrásai
a közös örömnek