esti tó

Isten bajszát látod éppen
felnézel az égre
felhő mögött az árnyékban
mintha gyertya égne

sátorozzunk csillagfényben
a Föld hűvös kert csak
rám mosolyog fecske röpte
ma rosszkedvem elhagy

csónakomba parti füzek
lombjukat lógatják
vállamra ült vágyódások
dalomat hallgatják

ringatózó esti csendben
elhalkul a jajszó
megfeszülő víz-tükörrel
alszik már a kék tó

bajusz-szálból csend születik
ennyi elég mára
mintha minden boldog percünk
valósággá válna

halvány fényét megőrizte
hullám taraj villan
Isten alszik és az álma
tó felszínén csillan