esti idill

ne nézz úgy rám
most itt vagyok
ne nézz úgy rám
csak hallgatok

tedd le a kanalat
és ülj mellém
szítsd fel a vágyamat
ha én nem tenném

fáradt a lábam
izzadt a testem
eszek később
ha megfürödtem

a hab majd jót tesz
elbújok benne
olyan lesz akkor
mintha más nem is lenne

simítsd puhára
kérges lelkemet
olyan nyugalmat adj
mint aki eltemet

ölelésed legyen
hangtalan zuhanásom
hidd el az éjszakát
majd reggel sem bánom