reggeli vonaton

búzaszigetek kúsznak az égre
fényeit ontja már a Nap
nincs idő hogy a világ megnézze
az egész csak egy pillanat

foszló ködökben úsznak
az elsuhanó reggelek
zöld hátukat mutatják
ébredő napraforgó-fejek

karcolt üvegek mögött fut
mozdulatlanná dermedt végtelen
árnyékok görcsösen kapaszkodnak
hajnali fényeken