Szívem járja át a gondolat
és agyam érzésekkel tele.
Minden megfordult, nem maradt
ugyanaz semmi se.

Elmúlt ami megmaradt,
itt van aki elszaladt.

Hallom a néma szavát,
látom amit rejt a magány.

Zavaros víz
forog poharamban,
elfolyik a kő
amibe haraptam.

Egyedül is sokan vagyunk,
egyikünk sem hallja dalunk.

Színeket látunk megvakultan,
s csendet üvöltünk magunkban.