Lépsz, de lábad alatt
a mindenség nyílik.
Félsz, de sokan félnek
a bölcsőtől a sírig.

Szólsz, de nem hiszik a szót
mi elhagyja a szád.
Nézel, de szemed már
semmit sem lát.

Hallasz, de nem érted
a hangok rendszerét.
Szeretsz, de ki hiszi el,
hogy őszintén?

Élsz, de szíved már
keményebben dobban.
Élsz, de agyad helyén
csak üres tok van.

Kinyújtott kezedben
tartod a tüzet,
a láng még lobog,
de már minden elveszett.