Sokszínű világunk

fekete tengerében

fürdik meg agyam.

Hangok, képek zuhannak rám,

nem tudom megvédeni magam.

Márvány-keménnyé dermed

egykor szabad lelkem.

Félek, az üdvösséget

mindörökre elvesztettem.

Nézz rám és segíts Nekem!

Nyúlj át a közönyön és

fogd meg lehanyatló kezem.

Még él bennem,

még lobog egy apró láng.

Egy apró láng csak,

mégis, mennyi remény.

Egy apró láng még

párat lobban és remél.

Azután vagy kialszik

és sötét lesz. Végtelen.

Vagy fellobban és pusztító

tűzvésszé válik hírtelen.