Múló évek
2005.01.14. 12:23
Szárnyas oltárán
a múló időnek
mi ég el,
mi áldozat füstje
száll magasba?
Mond!!
Mint mikor
dombtetőn borulok
térdre
az égető Nap alatt.
Esőt kérek, de az
égiek nem hallanak.
Olyan most ez a vers is.
Olyan mint az életem.
Hiába írt betűkből
állnak össze kusza sorok
mert mikor írom
rád gondolok.
Az idő oltárán
feláldoztam már
annyi boldogságot
ígérő percet.
Füsté váltak
mozdulatlan tettek.
Elenyésztek
beteljesületlen
álmaim.
Elégtek
testetlenül maradt
vágyaim.
Egykor őszinte
igaz hitem
hamuvá lett
az oltár kövén.
A hamut túrom kezeimmel
s könnyem hull a hitemért.
Ne!
Még ne tűnjön el minden álmom!
Még adj időt!
Még kell a remény!
Még várnom, még hinnem kell,
hogy élhetek.
Még őrizném
az elmúlt
az elhamvadt éveket,
még raknám halomba
a fakult emlékeket,
még ...
De hiába.
Nem vagy itt.
Az idő lejárt,
az oltár kihűlt.
A szívem hiába
menekült.
|