szárnyak

égbe emelők

testek

felhők felett repülők

szállnak

mint könnyű mondatok

néma a szó

mit mondhatok

dal

mely számat

nem hagyja el

hang

mi levegőt sem

rezzent fel

nyögve kapaszkodom

minden kis rücsökbe

lelkemen létrejött

barna göröngybe

hiába

tovább zuhanok

a sötét magam-gödörbe

nem tudom

vállalni a harcot

béna vagyok örökre

lelkem sebeiből

a dac ömlik szét

az akarat már

megalvadt mint a vér

szemem könnye

duzzasztja a tavakat

sóhajom rebbent

madarakat