Harmatcseppek megcsillanó
domború tükréből
nézel rám.

Ablakréseken beszökő
lágy fuvallatból
szólsz hozzám.

A felkelő Nap
első sugaraiban
látom arcodat.

Az ezüst holdsugár
fényében hallom
hívó hangodat.

Rám nevetsz, ha
virágszírmok
táncolnak előttem.

Szemed láttam, amikor
a hajnalcsillag
nyomába szegődtem.

Kezed int a
távoli felhők
mögűl.

Ha lépteid felidézem
az alvó föld is
örül.

Megtöltöd csendem
sóvár sóhajokkal.
Széttöröd rendem
felébresztett vágyaimmal.

Millió év alatt már
hányszor találkoztunk!

Mosolyok, ölelések,
szerelmes szavak.
Remények, hitek
még csendben alszanak.