csorba penge

sután csorbult ki
az egykor fénylő penge
sercegve csúszik a földön
bámul rozsdálló egekbe

feslett fátylait az Úr
mint hálókat kivetette
csak lassan mozdul
pedig menekülni szeretne

olyan üres lett minden
és mégis elég már mindenből
most lent a porban
egy keserű könnycsepp tündököl

belezárva minden
minden egykori ragyogás
minden régi büszke hit
és boldog-romantikus állomás

lassan eltűnik majd
felszikkad mint az élet
amikor megfagy a lélegzet
akkor már minden szép lesz

nyugalom lesz
és újra ragyog majd a penge
már az utolsó hörgés sem
hasít léket az egekbe