Gyerünk Pajtás!
2009.07.26. 05:44
Gyerünk Pajtás!
velem volt mikor vágtatni kezdtünk
nyomunkban vad horda ugatott
mikor végre a folyóhoz értünk
hetykén mellém ugratott
Gyerünk Pajtás! - kiáltott nevetve -
Nem fél a víztől sem én, sem lovam!
Mégsem jó, ha egyetlen emberre
tucatnyi ellenfél rohan.
gázolt lovunk hasig vad habokba
a túlsó part egyre közelebb
az ellen nyilai mellettünk hullottak
de ő csak harsányan nevetett
Gyerünk Pajtás! - harsogott a hangja
fáradt lovam is erőre kapott
előttem járt, amint a széles folyóból
a meredek partra kaptatott
felemelkedett a nyeregből
ágaskodó lováról lepergett a folyó
intett és mutatta az ösvényt
ahol száguldhat bátran a ló
Gyerünk Pajtás! - bicsaklott a végén
a szó már nem bukkant tisztán elő
vércsík indult el a mellkasán
épp szívében állt meg a nyílvessző
átemeltem saját nyergembe
a lova majd haza talál
vágtatni kezdtem veszettül
de már mellettem ült a Halál
Gyerünk Pajtás! - hallom ma is néha
és látom arcán a huncut mosolyt
néha azt hiszem egy angyal volt
aki kicsit velem kóborolt
|