inverz nyár

megőszültek a nyári rétek
megfagyott az összes fénysugár
fonnyadt fűszálak között
itt bujkál még a Nyár

az idő kifordult sarkaiból
egymásnak ütődnek a napok
egyre csak előre megyek
mégis egy helyben maradok

zuhanó madártestek
pufognak köröttem
fekszenek a földön
véresen és törötten

elszáradt virágok szirmai
csörögve szemcsékké porladnak
nem szólok semmit
pedig üzenni akartam a holnapnak

színes por rakódik
izzadt bőrömre
valami esély talán még van
a kései örömre

az alkony hoz megváltást
a hideg most melengető
homályos fátylak alatt
rejtőzik a megmentő

kopott valóságból
most másik világba léphetünk
igazi nyarat hozhat még
...ez az Ősz nekünk