jövőmre gondolok,
mikor múltam képein,
mint régi filmeken
elmerengek

új vágyakat kergetek
majd ezután
és újra hiszek
a szerelemnek

vannak és lesznek
még terveim papírra írva
vagy vegyületekkel
agyamba rajzolva

szívemből emlék morzsákat
szórok az útra,
ha erre tévedek ismét,
vezessenek majd újra

lelkem madarát
szabadon bocsátom
ha valahol békét talál
vissza várom

követem majd és
semmivel nem törődöm
nem töprengek többé
fájó múltamon és
félelmes jövőmön

még felbukkannak
ronggyá ázott emlékeim
az elfolyt idő tengeréből

mindegyik, mint szélfútta levél
csak egy-egy pillanatra
tűnik elém

néha a szégyentől elfordulok...
néha újra fáj...
néha mohón utánuk kapok...

azután egyedül maradok megint
állok, lecsüngő kezeimből
kihullnak emlék-kincseim

az idő sodra
felkapja mind és
löki őket egyre távolabb

vége
minden emlékem feláldoztam
már csak a jövőmre gondolok