Az éj dala
2005.01.15. 06:34
vágyak szárnyán pillangó lép, átkos csend a múlt idő
álom suhan fortélyosan kérdőjel még a jövő
színes szavak elkísérnek, bár semmit nem mondanak
üveg csillan homályosan egy kép rajta átzuhan
fényes suttogás a lét, mint csikorgó aranykerék fordul, de nem halad
útját járja minden lélek, gyűlik keserű tapasztalat
sima hited összegyűrve, rád köszön a valóság
csak remélheted, több a vérdíj, mint az összegyűlt adósság
elnyel minden tettet benned a feltörő gondolat
homályossá fakít minden képet a feltörő indulat
csüggedt ágon bábként lógnak elveszett perceid
házukba már visszabújtak egykor bátor merszeid
csalogat, hív, csábít a vágy, érzed még, indulni kell,
de a jelen vasmarokkal megbéklyóz, ha átölel
dermedt csendben száll le az éj, bár őrzöd még a tegnapit
nem tudhatod az új nap majd hoz-e Neked valamit
álmodsz tovább vagy vágyaid elnyeli az éjszaka
megrebbenő pilláidon felcsendül az éj dala
|