Én így mondtam el:

lábaim a
mindenségben gázolnak
kezeim a
sorsomba markolnak

...nem néz rám senki...

konok fejem
sebektől csatakos
arcom, égő szemem
könnyeitől maszatos
...

Van még út
amin mennem kell?
Van még hit
ami felemel?

Van még álom,
amit nem álmodtam
hiába?
Van még remény,
amit nem öltem a
magányba?

Van még szó
amit nem kiáltottam?
Van még barát
akit nem bántottam?

Van még ölelés,
amit nem mások
kapnak?
Van még csók,
amit nem másoknak
adnak?

Van még csillag
a borús ég alatt?
Van még egyetlen
boldog pillanat?

Van még pillangó
amely szabadon repül?
Van még bánat
ami elkerül?

Van még tett
amit meg kell tennem?
Van még élet
amit meg kell élnem?

...

lábaim alatt
a Föld forog
felemelt kezemen
csillagok

lelkemben
a végtelen varázsa
szívemben
a varázslók magánya