csendben alszol
sötét szobádban
álmod szelíden igéz

mosolyogva
ágyad mellett áll
és figyel a Szenvedély

melleid lágy hullámai
ringatják
a vad Vágyakat

síró karjaid ölelve
gyűrnének össze
vetett, magányos ágyakat

lélegzeted ritmusa
zenét dúdol és
érzékien simogat

a nyugalomból hasít ki
vágyat ígérő
sóhaj csíkokat

finom vonalak rajzolják
tested térképét
mohó lepedőkre

izzadt éjszakák várnak
a boldog szerelem után
epedőkre

csókok száradnak
sóhajokká
cserepes ajkadon

megérintenélek, ölelnélek
de ez csak Álom
jól tudom