"Mondasz-e olyat,
hogy érdemes megtörnöd
a csendet?"

karöltve sétál
vágy és magány
az álom,
csak egy ránc
a valóság homlokán

fekete tuskó a földben,
lombja az eget veri
az élet
ellentmondásokkal teli

elrohannak az évek
távolba veszik egy élet

örökkévaló egy pillanat
amit nem akartál
itt maradt

markodban tartod az életed
peregnek ki a napok,
hónapok és évek
ha szorítod a kezed,
elveszíted az egészet
nyisd szét tenyered
tartsd előre lazán
és úrrá lehetsz
az elfolyó idő
létednyi halmazán

megtartod, ha megtartani
nem akarod,
csak hagyd, hogy maradjon,
ujjaidhoz simuljon

...és soha el ne múljon