Majd, ha már....
2005.01.15. 06:57
majd, ha már csak rezgések, hullámok maradnak utánam és átlebegek világok éterein, galaxisok közötti tereken, űrökön és a hideg végtelenen és a mindenséget át meg átjárva, a határtalant bebarangolva mégis hozzád érkezem....
majd, ha már túl leszel minden kétségen, minden megbocsátáson és minden vétségen szelíd arcodról többé nem törlődik le, örökké válik a mindent értő árnyalat és a megélt és megtagadott vágy alatt múlhatatlanul izzik majd az éltető szeretet-parázs...
majd, ha már nem vársz és én mégis megérkezem, mint a szeretet, mint a vágy, mint az álom, mint a sóhaj, mint a testedbe ki-be áramló levegő, mint az óceán ölelő, simogató vize, mely sós réteget hagy bőrödön...
majd, ha már mindenütt ott leszek... elmúlt létem hullámai felkeresnek, megtalálnak... ott leszek... átölellek, körbefonlak végig száguldok tested körül és elárasztom lágy, meleg sugárral, mintha a Nap érintené, mintha nyári réten feküdnél és a forró levegő felemelne... és lényed lebegő, boldog pillanattá válna...
majd, ha már szétválik az idő, a fogva tartó és széthasad az örök rabság, értelmetlenné válik a szelídség és a vadság... minden megszűnik és alakod eltűnik feloldódsz és mérhetetlen ölelésben egyesülsz velem....
egyetlen hullám leszünk, világokat és életeket teremtünk a szeretetet magját hintjük szét a közönyös, rideg és üres végtelenen...
|