téli estén
fenyő ágán
kicsi csillag
integet
boldog mosoly
gyermek arcon
vártuk már az
ünnepet
gyertya lángja
hajlik, táncol,
csillagokat
szór a fa
mindent betölt
sülő kalács
simogató
illata
kint az utcán
hó takaró
borítja a
házakat
a szobában
víg kacagás
űzi el az
árnyakat
valamikor
ős időben
az ókori
keleten
megszületett
a Megváltó
emberek közt
idegen
csillagok a
tiszta égen
bíztatóan
fénylenek
boldogságról
írnak mesét
fent, az égi
fényjelek
egyszer majd,
ha mind akarjuk
akarjuk, hogy
úgy legyen
Karácsony lesz
minden napunk
Mennyország
lesz ide lenn