elsuhant...
de mint törött pohár hangja
elemeire hullott szét a szó
és a távozó
még elvihette magával
az érzést
és az ezernyi kérdést
hogy hol?
mikor és miért?
van hogy kedves
van hogy sért
ugyan az a szó
és néha az elmúló
csendet várjuk vissza
míg szavaink beissza
a dőre létezés
és ott csengenek még valahol
de megfogni már egyet sem lehet
úgy ahogy az esti fényeket
oltja ki a hajnal
úgy szűnik meg most az értelem
a lámpákat is hiába nézhetem
ha már a fény elönti az utcát
és a nappalok piszkát
szemembe vetíti a vissza vert fehér...