égnek az évek

éveimet rakásra hordom
máglyaként lobog bennem mindahány
forró testemben tombolnak a lángok
és valahol dalol egy csalogány

hamvadó évek keserű
pernye-ízét torkomban érzem
csendes-izzásban élek
lassan elvérzem

mint fahasábok hevülnek az évek
mint forró parázs éget néhány emlék
hányszor kötött béklyóba az élet
hányszor álltam akkor is ha éreztem: mennék!

roppannak az évek
lobbannak a lángok
én ebben a forróságban
kicsit lehűlni vágyok

apró csendeket megélni
hűvös érintéseket
valóság legyen az érzés
ne vágyott képzelet