elvérzem

karmolj mélyen a szívembe
az árkokból pumpálom majd ki a vérem
a sebeket be tudnád gyógyítani
de én nem kérem

vörös tócsákban gyűlik körém
kiömlő ragacsos élet
furcsa talán
de a Haláltól cseppet sem félek

ürülnek az erek
lapos és színtelen már mind
ami valaha odabent lüktetett
most szanaszét folyik itt kint

a sötétség vagy a fény hív
még nem tudhatom biztosan
hiszen még élek
még az utolsó pillanat hátra van

a mérlegen
már sokkal könnyebb lenne a testem
bízom benne nem találtatik könnyűnek
árván maradt lelkem

furcsa ez a nyugalom
és ez a csend annyira jól esik
megszűnt a dobogás...
azt hiszem jó lesz így...