ezt, igen

ó, hát azok az átázott éjszakák
ahol izzadni kezdett a lélek
és mégis azt éreztem akkor
hogy már semmitől sem félek

nem riasztanak magányos-rémek
nem reszket bennem a "kérek"
nem szégyenlem aki vagyok
végtelen szabadságot szorongatok

édes-remegések rázták
nyugtalan rendbe hajnalig a napom
csak azt hajtogattam folyton:
Ezt, igen ezt akarom!