látom

látom ahogy hullámzik a lélegzet
fel és le mozdul a fény
szinte csak piheg most a pillanat
lábujjhegyen alszik a remény

az éjszaka derengő csendjében
rezzenéstelen béke vesz körül
látom az ablakon át
ahogy ezernyi csillag az égre ül

milyen üres ez a végtelen
és milyen véges a szívdobbanás
szabálytalan a ritmus
mint félrevert harang-kondulás

fel-fel zokog valahol
árván maradt üstökösök hívó szava
fülembe lágyan süvőltik:
indulnod kell már haza...

csak fekszem tovább
éjszakai fényekkel takarózom
nem érdekel mit akarnak
én már a Semmibe burkolódzom