réti-est

valamikor régen
ott sarjadtak az évek
a rétek fűszálai között
ha az alkonyi ég reánk köszönt
amikor már indulni kellett volna haza
de még kint tartott
a közelgő est hűvös-szava
és azok a csillogó szemek
amik mint az égbolt csillagai
úgy ragyogtak
és megrebbentek néha
ha véletlen hozzám ért kezed
a puha és meleg
de rám nem néztek olyankor
csak azt láttam
hogy tekinteted máshol barangol

valamikor azok a réti-estek
mennyi boldogságot kerestek
és az apró rebbenések mögött
megéreztem
hogy ez már nem múlik el
ez már örök
az emlék azóta is velem maradt
bár minden réti-estünk
a semmibe zuhant
nincs már meg a rét
és az estek is fakóbbak
szemedben talán még
ott laknak a csillagok
és még megtalálhatom maholnap
amikor ismét hozzám ér kezed
ami most is puha és meleg
de most sem nézel majd rám...

és én csak mosolyra húzom a szám
hát nem múlt el mégsem minden
az ifjúság nem ment messzire innen
vagy talán még most is itt van velünk
és soha nem hagy el
ha - valakit - szeretünk...