egy veréb

én csak itt ültem kérem
az aranyló kupacon
vagy inkább álltam
ha jól meggondolom

csak élveztem amit a sors adott
és az út porában itt hagyott
az erre mélabúsan bandukoló
nehéz kocsit húzó ló

csipegettem és ugráltam
ha épp kedvem támadt
felhőtlen örültem
a bőséges kajának

de jött a szörnyű nagy kerék
mi többnapnyi étkem zúzta szét
mégsem ez ad panaszra okot
más hozta a szörnyű fordulatot

ugrottam jobbra meg balra
mikor felfigyeltem a zajra
de a kerék gyorsabb volt nálam
így hamar holt-verébbé váltam

most valami tanulságon
töröm a fejem
hogy ártatlan halálom
ne hiába legyen...