ezer kör

ezer kör karol egymásba
szürke tócsa-tükrökön
ezer évszakot hagy magára
sors-léptű idő és nem köszön

ilyen szomorú őszi napokon
mindig közelebb az elmúlás
sárguló nyár-végén
zörgő-levél hullás

pocsolya-sár öleli
lucskos cipők oldalát
hajnali szelek fújják arcunkba
nyirkos ködök dallamát

ezer kör egyre fordul
de ez az idő már itt ragadt
változik az is ami nem mozdul
de ez a nyúlós nap rám tapadt