hó-könny

mint havon megfagyott könnycsepp
szemed úgy csillogott
elfordultál de úgy sem volt könnyebb
hallottam ahogy szíved dobogott

ritmust visszhangzott a fehér utca
és rég hallott kedves szavak
mint hópelyhek szitáltak rám
keserédes emlék-havat

dallamot kezdett dúdolni hirtelen
reszkető arcomba a szél
és míg ringatózva hallgattam
...te már rég elmentél