hullt levél

hullt levél motoz
néma a táj
éj-harang kondul
már semmi se fáj

denevér röpte
egér-vágyaknak
esélye sincs
foszlott szárnyaknak

árnyékom mozdul
maradok én
fekete csónak
az éj-tengerén

süvöltő gondolat
elalszik bennem
fülledt éjszaka
megfagy köröttem

kopár árnyékom
házfalon fakul
jön-megy a nappal
majd bealkonyul

hány év volt már
szemem sem rebben
szívem dobbanása
visszhang fülemben

koppan a lépés
porlik a levél
száradó könnycsepp
a múlt ennyit ér