Aforizmáim 37.



        1.
Igazán csak az emberektől kell félnünk és ezt a félelmet csak úgy győzhetjük le, ha szeretjük őket.

        ***

        2.
Azt hiszem csak így szabad verset írni, szabadon engedni a szavakat előtörni, megformálódni... Aztán, hogy jó lesz-e valamilyen mérce szerint... az a kevésbé fontos.
        
        ***

        3.
Sokszor a múltért ejtett könnyektől nem látjuk a ma boldogságát.

        ***

        4.
A szerelem szent dolog... éppen olyan ritka, éppen olyan értékes és éppen annyira könnyű félreérteni is.

        ***

        5.
Zuhanni lehet... csak földet érni nem szabad...
(A zuhanás jó, csak földet érni nem szabad!)


        ***

        6.
Ha ebbe a testbe vagy zárva, ezzel a testtel kell megvalósítanod a Mindenség terveit.

        ***

        7.
Kerestem, de  nem találhattam.... nem kerestem és rám talált.

        ***

        8.
Tulajdonképpen a misztikum lehet a valóság, csak mi nem látjuk az egészet és a részről gondoljuk azt, hogy az az egész...

        ***

        9.
Végül is ritmusok és dallamok hozzák létre és működtetik a világot. Rezgések, hullámok, lüktetés.... ez az élet, a létezés...

        ***

        10.
A világon minden igazán komoly és "mély" dolog valójában rendkívül egyszerű, könnyed és derűs is... csak bonyolulttá, nehézzé és szomorúvá tesszük...