maradtunk

kevesen maradtunk
és fogytán az erő
a gyávaság-agresszivitása
ma már csak a menő

látványos brutalitás
szelíd határozottság helyett
ostoba-bunkó-gőg feszít
a kemény kiállás felett

elkorcsosult itt a Földön
az ami sohasem volt másmilyen
csak valahol egy másik világban
amikor még ott volt a jelen

érdesen szólnak a lágy dallamok
reszelősen harsogják egyre: vagyok! vagyok!
de a "Vagyunk"-ról már senki sem dalol
eltűntek a Férfiak és a Nők is... valahol