nagy fák állnak ott
őrzik a szürke betont
ahol mint a napsugár
csókod még ma is megtalál

fűszerezi a nyári délutánt mosolyod
az a boldog-nevetős
jöttem - még idegen volt
mentem - már ismerős

ujjaid érintése perzselt
tekinteted vakmerőn biztatott
hirtelen olvadni kezdett a jég
majd újra lelkemre fagyott

csendes dalt susogtak felettünk
a nyárfa levelek
múlt napok csend-homályában
hiába kereslek