száraz

hegyek visszhangja kísér
sziklák közt csapódik tehetetlenül a hang
majd felszáll diadalmasan
majd alázuhan és elfekszik a völgyek aljában
mint alvó csöppség az anyja karjában
szinte lélegzését is hallani
hiszen alig van valami halk nesz
néhol a léptem alatt roppanó ágak
arról mesélnek milyen régóta várnak
már belefáradtak a hiába-évekbe
nem is hitték már
hogy valahol létezne az ember
aki csak eljön
és lépte majd éppen erre vezet
hogy törjön már ami törni érett...

porlanak a napok
törnek az évek
jön már az újabb kísérlet
hogy meddig lehet becsapni
avarba lapulva a száradó éveket?

...addig talán míg valaki lába erre nem lépeget
és derékba tör minden elszáradt életet