Semmi-szívekbe rejtett zokogások,
Visszatérő vágyak,
álmodó magányok.

Szájakon kibukó csöndes szavak,
Mélyen elfojtott,
pusztító indulat.

Száradó virágok
reszkető sirámi,
Sárguló mezők utolsó órái.

Lombjuk vesztett,
magányos fák.
Minden a fehér gyászlepelre vár.

Merengő szemekkel nézem az ablakból.
Eső hull alá,
sár lesz a porból.

Villám kacsázik vörösen a szürke égen.
Őszi szél lebben tova a vidéken.

Hírt hoz a szellő, mi átfut felettem,
Értem dalát,
...az Ősz énekel bennem.