Szemem fénye,
mint holdsugár
az ablakon.

Szívem nyirkos,
mint nyári éjszakán
a levegő.

Szelíd fodrokat űzök
a lágy habokon.
Ismeretlen az idő.

Sohasem láttam még
fekete fényeket
szürke estén.

Sohasem hallottam
szabadító,
vad sóhajokat.

Sohasem éreztem
szabad szárnyalást,
vad lebegést.

Nem hívtam még
a csendet
nyugtot keresve.

Nem álltam
sötét ég alatt
csillagokat lesve.

De láttam
nyári égen,
mikor üstökös zuhan.

A lelkem az még szabadon suhan.