Éji magány
2005.01.23. 10:24
Mit ér az éj nélküled? Hervaszt a csupasz, néma csend.
Pattan a húr, az ideg feszül. Az éj átkarol, magány csókkal ölbe zár.
Fülembe súg, kacag, nevet. Visszhangként pattantja neved.
Hangod üti süket fülemnek. Dobhártyám mintha érezne téged.
Szemem kitágul, keresi arcodat. Gonosz képek rontják az álmokat.
|