Virágzó réten véres koszorú.
Fiatal lelkeket tép szét a háború.
Nevető szemekből könnyek peregnek,
bánat és szenvedés jut az embereknek.

Házak. Egyikben Te éltél,
mesélt nem rég még Neked.
Minden falból a szeretet áradt,
minden szoba őrizte vágyad.

A falak ledőlve most alattuk laktok
-kedves ártatlanok- már semmit sem vártok.
Színes álomfüzér volt számodra az élet,
a háború lépte eltaposta a füzéred.

Gerendák lángolnak,
földre roskadt a tető.
Ahol ház állott,
ott most a temető.