Hallgattam az Írás szavait.
Hallgattam amit olvastak.
Értelmét kerestem a szavaknak,
értelmét minden gondolatnak.

Jézus volt akiről szóltak.
Őt dicsérték a szavak.
A megváltó, az áldozat.
Őt nem éri el a kárhozat.

Azt mondják meghalt értünk,
magára vette minden vétkünk.
Megváltott bűneinktől,
megmentett Pokol tüzétől.

De ha bűneink miatt
Ő szenvedett,
akkor minden ember
aki él bűntelen?!

Vajon miért szenvedünk mégis?
Miért halnak éhen gyerekek?
Miért pusztul el az értelmetlen harcban
ártatlan ember, aki sosem vétkezett?

Miért égeti tűzvész ...?
Miért nyeli el a víz ...?
Miért húzza le a mély ...?
Miért, hogy keseregve sír ...?

Mond, miért kap büntetést a vétlen:
S a csecsemő miért áldozat?
Mond miért, hogy hiába kérlek
mégis győz rajtunk a kárhozat.

Jézus! Véráldozatod hiába volt!
Nem segíthet rajtunk sem élő sem holt.
Keresztre feszített emberek jajgatása
tölti be ma is a Földet.

Mindenki Megváltó
aki él
és senki sem adhat többet
csak az életét.