Tények furcsa szövetére
süt ma le a napsugár.
Miért van, hogy minket
nem együtt talál?

Akkor a felhők
kócosan lógtak az égen.
Szenvedtem
és azt hittem végem.
Már nem szövik tovább
létem fakó aranyfonalát.

De a napok
egyedül is
évekké lettek.
Szomorú
fátylak
csendben eltemettek.

A szellő lágyan ringat
vörös szirmú virág fejecskét.
Kezeim már nem mozdulnak
bár akkor még tested keresték.