bujkáló fény

felhők mögött maradt
elbújt szégyenében a fény
égig-érő csúcsok között megfagyott
mint sápadt költemény

gyászos sötétet hagyott
mint egyszülött fiát
elvakított tegnap a ragyogás
és ma senki se lát

mintha mozdulna itt-ott
mintha történne valami
mintha éledne a remény
de nem látni csak hallani

áldást hozó téli napsugár
szemünkben gyújts szelíd fényeket
had lássuk megint
hogy világol a Szeretet