Sorsod gomolygó pára csupán Lassan eloszlik a lét színpadán Megragadnád, de nem lehet A semmibe markol lecsukló kezed Látod elillanni az időt A múltat érzed és sejted a jövőt Csak jelened ismeretlen teljesen Csak arról nem tudsz semmit sem Bámulsz a gomolygó ködbe S az lassan magába zár örökre Szemed vak, süket a füled Az érzések végleg elhagynak Agyad már teljesen üres