lángnyelvek vibráló fényei
varázslatot űznek
és tűznek szikrákból tollat
hajam szálai közé
simogat az égő fa
melege végig fut az arcomon
és testem izzó-vörös
színekkel vonja be
mozdulataim
monoton ritmust követnek
feledek
minden betanult szabályt
zsibbadt tudatom
már csak
a révület itatja át
fátyolos csendbe burkol
minden rációt
újjászülető ősi ösztönöm
belülről éget
a feltörő tűzözön
éled valami más
valami igazabb valóság
szívem kapuin fehér fények
törnek át és lassan vonnak
glóriát álmodó létem köré
lelkem lebeg
a földön aléltan heverő
testem felett
sólyomszárnyaim lebbennek
és indulok suhanva
messzi utakra
sorsokat kutatva
vonaglik a test
szárnyal a lélek
feljebb
egyre csak feljebb
a világ tengelyén
csak körbe
körbe
fel
odafenn már várnak
magukhoz ölelnek
rajtam keresztül
népeknek üzennek
százszor átkozott,
áldott és félt Istenek