Emlékezem

Hallgasd meg!

minden csókomra emlékezem
s lehanyatló kezem még
távolba tűnt arcokat
simogat csendesen

messze sodort perc-vitorlások
az emlékezet tengerén
feltűnnek egy-egy pillanatra
mindegyik enyém

fátylakon át az idő
szitál vörös és barna színeket
és a képzelet
édes álomba ringat

múltam keresem
fakó emlékképek árnya mögött
hol együtt sétál
a szerelem és a magány

kilépek sötét ajtókon
és magukba zárnak
üres szobák

kinézek fénylő ablakokon
és kilöknek
menjek már tovább

sután botladozom
emlékeim tövises ösvényein
szembejövő furcsa arcokban
arcom keresem

hangtalan mozgó szájak
beszélnek hozzám
láthatatlan érintéssel
karok ölelnek

a csend elnyel
és nincs tovább

micsoda tervek szőtték pedig
egykor fiatal éveim
csillogó aranyfonalát!

micsoda vágyak építettek
álmaimból ragyogó
gyémánt palotát!

szép mohó hitem mostanra
valósággá száradt
mégis igaznak hiszek
vágyott csodákat

befejezett dolgaimmal
nem törődöm többet
újra előásom reménytelen,
porral fedett jövőmet