csigavonalszerű
egymásba forduló
séták az őszi,
hajlott-barna levelű
gesztenyefák
széltől óvó
sátra alatt

fakuló reggelek
köszöntik
és sötétülő esti égboltok
búcsúztatják
a megdermedt napokat,
melyek rám ragadnak,
mint ködös alkonyon
a nyári porból lett sár

sápadt,
ernyedt napsugár
cirógatja arcomat
fáradt barázdáim
őrzik az elvetélt
harcokat
fonnyadó virágok
szépsége kísér
suttogó haláluk
hozzám is beszél