Eső és üzenet

Hallgasd meg!

cseppenként hullik alá
a boldog eső és
mint jó szerető
simítja bőrömet
hűvös érintése felébreszti
alvó vágyamat
és mindent átitat
átlátszó illatával
körbefon, megkötöz
szívemre aranyfonálból
masnit ragaszt, hogy
mint ajándékot
nyújtsam át azt,
mit benne rejtek
talán van még, kit
érdekel és nem
dobja el, vagy nem
csak mosolyog
elnézően, mint
félrekapcsolt hívást
fogadó,
megértő hallgató

az ezüstös esőcseppek
végig kúsznak testemen,
mint valaha boldog
esteken becéző kezek
a pórusok felfénylenek
és zubogni kezd a vér,
mint ahogy őszidőben
szőlőszemek levét
csurrantja a prés
ó már nem csak álom, hanem
boldog valóságom lesz az,
ha szavakba öntött
érzéseim értő fülekre
találnak és mosolyt
fakasztanak édes ajkakon
boldoggá tesz a szentté
avatott pillanat, míg
kezem a billentyűkön szalad
és a megszülető sorokat
olvassák derűsen csillogó szemek,
s tudják, ennyi csupán,
mit kábeleken üzenhetek

ennyi az életem